Pandóra (görög: „csupa ajándék”) a görög mitológia szerint az első nő volt, akit Zeusz teremtett, hogy megbüntesse az emberiséget, amiért Prométheusz ellopta nekik a tüzet. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy egy sziklához láncolta, ahol egy keselyű lakmározott Prométheusz májából.

Pandórát Zeusz a többi isten segítségével teremtette: Héphaisztosz formálta meg agyagból az első asszonyt, Aphrodité adott neki szépséget, Apollón zenei tehetséget és a gyógyítás képességét. Hermész ezután egy szelencét ajándékozott Pandórának.

Prométheusz, mielőtt a sziklához láncolták, figyelmeztette testvérét, Epimétheuszt, hogy ne fogadjon el ajándékot az istenektől, Epimétheusz azonban beleszeretett Pandórába. Hermész elmondta neki, hogy Pandóra Zeusz ajándéka, és figyelmeztette, hogy ne nyissa ki a szelencét, amelyet az asszony hozott.

Ebben az időben az emberek még paradicsomi állapotban éltek, semmiféle baj nem gyötörte őket. Egy nap azonban Pandóra kíváncsiságból kinyitotta a szelencét, amiből az emberiségre szabadult az összes csapás (betegség, bánat, szegénység, bűn stb.) Pandóra megijedt és gyorsan lecsapta a szelence fedelét, amiben egyedül a remény maradt benn. A világra szenvedéssel teli időszak köszöntött, míg Pandóra újra ki nem nyitotta a dobozt, hogy a remény is kiszabaduljon.

Epimétheusz és Pandóra lánya volt Pürrha, az emberiség ősanyja az özönvíz után.