A mézeskalács olyan sütemény, mely változatos alakjával és díszítésével sokféle jelképet jeleníthet meg. Készítése komoly hagyományokkal rendelkezik, eredetileg az isteneknek felajánlott ajándék, majd emberek közötti ajándék szerepét töltötte be. A méz hosszú időn át pótolhatatlan volt, megbecsülése a belőle készített tésztára is átment ez ezért jelentőséget, helyenként misztikus erőt is tulajdonítottak neki. Az ókori görögök a halott szájába is mézeskalácsot tettek, hogy ezzel engesztelhesse ki Cerberust, az alvilág mogorva őrét. A méz volt a nádcukor, majd a répacukor modernkori elterjedéséig az egyetlen édesítőszer, melyből tartós és tápláló száraz sütemény készíthető, így a mézeskalács sok nép több ezer év óta ismert eledele. A méz drágasága miatt, csak ünnepi alkalmakkor készítettek belőle süteményt. Az 1200-as évektől kolostorok készítettek vallásos tárgyú figurákat, életképeket. Idővel "mézesbábos" céhek is alakultak, melyek míves díszítéseket készítettek rá, így kedvelt ajándékká vált. A meseirodalomban is fellelhető, Grimm testvérek meséjében, a "Jancsi és Juliskában" szerepel egy mézeskalács ház, a csábítás szimbólumaként. A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki, vagyis mind a formájában, mind a díszítésében meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács. Kedvelt vásári ajándékok voltak: mézeskalács szív, huszár, kard, baba, tányér.

Napjainkban a mézeskalács elválaszthatatlan a karácsonyi ünnepkörtől. Felaggatjuk a karácsonyfára, tálra rendezzük, úgy kínáljuk a vendégeket. Mivel jó előre elkészíthető, a háziasszonyok már advent idején megsütik. Természetesen karácsonyi figurákat készítünk: csillagot, angyalkát, csengőt, fenyőt, szívecskét. Ötletesebb anyukák adventi naptárnak sütik meg. A lényeg, hogy az egész házat belengi a fűszeres illat.