Az arteriográfot először 2004. áprilisában mutatták be egy magyar, majd egy luxembourgi gyó­gyá­sza­ti szakkiállításon. A mérés alapján meg lehet állapítani, hogy milyen mértékű érelmeszesedés alakult ki a páciensnél. A feltaláló szerint az ar­te­ri­ográf már akkor megállapítja az érelmeszesedés kialakulását, amikor a páciensnek még egyáltalán nincs panasza.

A mérés alapja az a törvényszerűség, hogy a szív összehúzódásakor az aortában keletkező első pulzushullám visszaverődik az aorta kétfelé válásának magasságából (bifurcatio), így a szisztolé ideje alatt egy jól észlelhető második hullám jelenik meg. E második (visszavert) hullám az aorta rugalmasságától függő idő elteltével és a perifériás erek tónusától függő amplitúdóval rárakódik az első (kezdeti) hullámra. Ennek alapján – ismerve a reflexiós időt, valamint a szegycsont és a szeméremcsont felső széle közötti távolságot – kiszámítható a pulzushullám terjedési sebessége az aortában.