| A figura etymologica (jelentése szófejtő alakzat) azonos tövű szavak ismétlésén alapuló szóalakzat, retorikai alakzat; játék az azonos szótövekkel, illetve az azonos hangzású, de különböző jelentésű szavakkal. Hatása a hangzásbeli csekély változásban rejlik. Előfordul a köznyelvben, a népköltészetben, a műköltészetben, például kínok kínja, szépek szépe alakzatokban.
„Halálnak halálával halsz”
(Halotti beszéd)
„Világ világa,
Virágnak virága!”
(Ómagyar Mária-siralom)
„A vágyva vágyott ideál se szép,
csak ő a szép, a zsenge Júlia”
(Shakespeare: Rómeó és Júlia)
„Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki.”
(Arany János: Koldus-ének);
„virágos fák tollával tollas a kalapom”
(Babits Mihály: Tavasz előtt)
|