| A legfiatalabb úszásnem a pillangó, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra. A pillangó karmunkát az amerikai H. Myers tökéletesítette 1933-ban, de ekkor még mellúszó lábmunkát használt hozzá, csak 1936-ban jelent meg Higgins páros lábú, ún. delfin lábmunkája, de az akkori mellúszó szabályok szerint ez szabálytalannak minősült. (A pillangóúszás ekkor még nem volt különálló úszásnem, így a pillangózók - a mell lábbal és pillangó karral úszók - a mellúszás versenyszámaiban indultak). Ezt az úszástípust alkalmazva lett első helyezett Székely Éva az 1952. Helsinki olimpián, akit emiatt Pillangókisasszonyként is emlegettek a magyar csapatban és sportújságírásban. A következő olimpiától kezdve a pillangóúszás már önálló úszásnemként szerepelt. A FINA 1952-ben ismerte el negyedik hivatalos úszásnemként a pillangót. |
