Régen, még nem használtak az emberek fogkrémet. Ennek egyszerű oka az volt, hogy nem is létezett fogkrém. Ebben az időben a fogak tisztítására fogport használtak eleink. Az első ma ismert fogpasztát Ottmar Heinsius von Mayenburg drezdai gyógyszerész állította össze 1907-ben. Tulajdonképpen a mai fogkrémek alapja is por, legtöbb esetben finom porrá zúzott mészkő vagy valamilyen más ásványi anyag.
Ezeknek a poroknak van csiszoló hatásuk is, így segítenek eltávolítani az étkezés után lerakódott foglepedéket, amiből a fogkő képződhet. A tisztító és fényesítő alkotóelemeket vízzel és sürítő hatású kötőanyagokkal vegyítik, ezt például tengeri moszatokból nyerik. Ettől lesz sűrű a fogkrém. A jellegzetes ízt borsmentaolaj és mentol hozzáadásával érik el.
A glicerin vagy másféle nedvesítő anyag azért szükséges összetevője a fogkrémnek, hogy a felbontás után se száradjon ki.
A mai kor fogkrémei szinte kivétel nélkül tartalmaznak valamilyen fluorvegyületet, mert ez erősíti a fogzománcot.
|
