Az abakusz szó eredeti görög megfelelője az abaksz, jelentése: tábla; abacus a nyugati nyelvekben ma is használatos latin írásmód.  

Az abakusz olyan ősi (Mezopotámiai eredetű) számolóeszköz, amelyen fakeretben több sor rúd található, s minden rúdra tíz golyó van felfűzve. Soronként a golyók színei váltakoznak, illetve soron belül öt világosabb és öt sötétebb golyó található. Az egy-egy rúdon lévő golyók helyzete egy-egy számjegyet, a rudak egy-egy helyiértéket jelentenek. Így egy hatsoros (hat rudat tartalmazó) abakuszon a legnagyobb ábrázolható szám a 999 999. Az összeadás és a kivonás igen egyszerűen és gyorsan elvégezhető abakusszal, a szorzás és az osztás sokkal körülményesebb. Az abakusznak igen nagy előnye, hogy az analfabéták is tudtak vele számolni. Hasonló eszközt használnak még ma is a japánok és a kínaiak. A japánok által használt eszközt szorobannak, míg a kínaiak számológépét szuan-pannak (szó szerint számolótáblának) nevezzük. Hasonló eszközt nemrég még a volt Szovjetunióban is használtak. Az orosz eredetű szcsoti közkedvelt eszköz volt az üzletekben, ahol a pénztárosok rendkívül ügyesen és őrdöngős gyorsasággal használták.

Az abakusz a régi rómaiak számoló ércasztala volt, amelynek a számrendszernek megfelelő számú hasadékaiban gombokat toltak fel és le, s ezzel végezték az egész vagy tört számokkal (uncia = tizenketted) való műveleteket. A görögök abakionján a számmértéket kis kövekkel jelölték meg. Püthagorasz abakusza közönséges egyszeregyünknek felel meg.