Milétoszi Thalész (Milétosz, Kb. Kr. e. 624 – 546.). A hét bölcs egyike, a matematika és filozófia atyja, a milétoszi iskola első képviselője, a legkorábbi görög természetfilozófus, azaz olyasvalaki a dolgok összességének mint egésznek a természetét kutatta. Ő az első olyan görög matematikus, akinek neve fennmaradt.

A Thalész-tétel a geometria egyik legkorábbi eredetű tétele:
Egy kör tetszőleges átmérőjének két végpontját a körvonal bármely más pontjával összekötve derékszögű háromszöget kapunk.

A tétel megfordítása:
Derékszögű háromszög köré írt kör középpontja az átfogó felezőpontja, az átfogó a kör átmérője.

Thalész politikai tanácsadóként is is jeleskedett, egyszer Milétoszt is megóvta a felelőtlen politikai szövetségtől. Máskor a perzsa királyt segítette ki nehéz helyzetéből. Mikor a perzsa sereg nem tudott átkelni egy folyón, Thalész úgy segített rajta, hogy "eltérítette a víz folyását", vagyis a sereg mögött vezette el.

Kereskedelemből szerezte jövedelmét - olajat szállított és adott el Egyiptomban. (A kereskedelem ekkoriban még nagyon veszélyes foglalatosságnak számított a tengeri viharok és a kalózok miatt!) De nem ebből tett szert nagy vagyonra, hanem a tudomány tette őt gazdaggá. Csillagászati ismeretei alapján előre látta, hogy az oljafák termése bőséges lesz, s ezért még a tél folyamán megszerezte az összes milétoszi és kioszi olajsajtolókat, csekély összegű előleggel lekötve olcsón bérbe vette azokat, mivel senki sem ígért többet. Amikor aztán elérkezett a termés betakarításának ideje, s mindenki egyszerre és gyorsan akart sajtolóhoz jutni, Thalész tetszés szerinti áron adta bérbe (az olajsajtolókat) és sok pénzt szerzett. Igazából ekkor sem a meggazdagodás vágya vezette, mint az, hogy bizonyítsa, hogy a bölcsek is könnyen meggazdagodnak, ha akarnak, de igazából ők nem erre törekednek.

Egyik alkalommal - Kr.e. 585-ben - pedig előre bejelentette a napfogyatkozást, s a perzsa és a lüd hadsereg úgy megrémült, hogy a csata befejezése mellett döntöttek. Thalész tekintélye ettől a naptól kezdve úgy megnőtt, hogy senki nem merte már akadályozni a tudományos vizsgálódásaiban, inkább csak értetlenkedve fogadták egyes dolgait. Így maradhatott fenn az alábbi tanmesének is beillő történet: "Amikor egyszer Thalész a csillagokat vizsgálva felfelé nézett és beleesett egy kútba, egy tréfás és csinos trák szolgálólány kinevette őt, hogy az égi dolgokat akarja tudni, s még azt sem veszi észre, ami közvetlenül mellette, a lába előtt van."

Az utókor viszont sokat köszönhet neki: kérdései és merésznek tűnő kijelentései a tudományos vizsgálódások kezdetét jelentik, az elmélet és gyakorlat összekapcsolásával pedig az európai civilizáció egyik alapjait teremtette meg.