Noé bárkájának a története a Biblia Mózes I.könyve 6-9 részeiben olvasható. A történet szerint Isten látva az emberek gonoszságát, szomorú volt azért, hogy isteni képmása ilyenné vált és úgy döntött, hogy megtisztítja a Földet a gonosz emberiségtől. Isten látta, hogy Noé becsületes, jó ember, ezért őt, feleségét és fiaikat (Sémet, Hámot és Jáfetet) és azoknak feleségeit megmenekíti a haláltól és megteszi őket a következő nemzedék atyjának. Isten megparancsolja Noénak, hogy a föld összes állatából vegyen egy-egy párt (egy hímet és egy nőstényt), hogy a vízözön elmúltával újra legyenek állatok a földön.

Az özönvíz elmúltával Isten megígérte Noénak, hogy soha többet nem fogja özönvízzel elpusztítani a föld élőlényeit. Szövetségük jelképeként szivárvány jelenik meg a felhőkben. Egyes értelmezés szerint azelőtt azért nem látszott a szivárvány, mivel a fény az özönvízig egy gőzpára rétegen keresztül érkezett a földre. Ez a réteg volt az un." felső vizek". Ez a gőzpára réteg szakadt a földre az özönvízkor. Ebből származott az a rengeteg víz amely el tudta borítani a föld akkor még sokkal laposabb felszínét.