Hüvelytermés (legumen) a hüvelyesek, főleg a pillangósvirágúak jellemző, egy termőlevélből alakult termése: az összenövés és a termőlevél főere mentén a csúcstól a kocsány felé felnyíló, száraz, többmagvú termés. A hüvely ritkábban haránt irányú befűződésekkel fiókokra osztott (cikkes hüvely; pl. koronafürt, japán akác), és ilyenkor nem nyílik fel, hanem feldarabolódik, máskor csigaszerűen csavarodik. Van egymagvú, fel nem nyíló hüvely is.

Hüvelyesek vagy hüvelyes vetemények, a magvaik végett termelt pillangós virágú növények csoportja.
Ide tartozik a borsó, a lencse, a bab és a lóbab, az abrak- és a szeges bükköny, a csicseri borsó s mások.
A hüvelyesek magvai 44-52% keményítő mellett feltűnően sok, t. i. 22-35% proteint (legumin) tartalmaznak és ezen főleg nitrogénben gazdag, kén- és foszfortartalmas anyagnak tulajdonítandó nagy tápláló erejük, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmasak.

Szalmájuk értékes takarmány. Növénytermelési tekintetben a hüvelyesek jelentősége abban nyilvánul, hogy mély gyökérzetükkel főképen az altalajból táplálkoznak, hogy dús levélzetükkel a talajt sűrűn beárnyékolván, azt nagyon kedvező fizikai állapotban és gyommentesen hagyják vissza, minélfogva a hüvelyesek után minden más növény, de különösen a gabonaneműek, jól díszlenek.
Kiváló fontosságú pedig az a jelenség, hogy a Hüvelyesek nitrogénszükségletüket a légkör szabad nitrogénjéből fedezhetik.
A szabad nitrogén asszimilációja a hüvelyesek gyökerein található úgynevezett gyökszivacsokban, egy azokban élő baktérium (Rhizobium Leguminosarum), közreműködésével megy végbe.

Ezen jelenségben rejlik oka annak, hogy a hüvelyesek trágyázásánál a nitrogén mellőzhető s mivel terményeikben rendszerint több nitrogént tartalmaznak, mint amennyit a talajból fölvettek, ezért a hüvelyesek és a velük rokon egyéb pillangós virágú növények, szemben a többi növényekkel, nitrogéngyüjtőknek mondhatnak, míg a többiek nitrogénfogyasztók. Habár a hüvelyesek művelése nagyon egyszerű, trágyázásuk olcsó, terméseik általában biztosak és terményeik rendszerint jól értékesíthetők, mindazáltal a mezőgazdasági termelésnél nem játszanak valami fontos szerepet.

Hazánkban volt a hüvelyesek termelésének az utóbbi években (1889-93) 218 400 katasztr. hold, vagyis az összes szántóföld területének egy százaléka szánva.