A hagyományos nyelvtanok szemléletében, a főnév olyan szófaj, amely elégséges fogalmi és szemantikai tartalommal rendelkezik, és tág értelemben vett tárgyat nevez meg: élőlényt, szűk értelemben vett tárgyat, anyagot, jelenséget, cselekvést, állapotot, tulajdonságot, viszonyt. A flektáló nyelvekben és más típusú nyelvekben is, mint a magyar, a főnév ragozható. Jellemző alaktani kategóriái nem azonosak minden nyelvben. Például az ezek a nem, a szám és az eset, de a magyar nyelvben hiányzik közülük a nem. A főnév bizonyos mondattani funkciókat tölthet be az egyszerű mondatban, mint például alany, névszói állítmány névszói része, tárgy, jelző, határozó stb. Fogalmi tartalmuk szempontjából Eszerint a kritérium szerint a főnév lehet: - A konkrét főnevek érzékelhető tartalmat neveznek meg. Ilyenek a fa, varjú, villám szavak. Az elvont főnevek által megnevezett tartalmat nem lehet érzékelni: bátorság, szükség, lehetőség.
- A köznév több azonos, tág értelemben vett tárgyat nevez meg: állat, anya, híd. A tulajdonnév egyedi tárgyat nevez meg: Kovács, Anna, Buksi, Budapest, Szaturnusz stb.
- élő tárgyat vagy élettelent megnevező
- Az élőt megnevező főnév vonatkozhat személyre vagy más élőlényre. Az élettelen lehet anyag, fogalom vagy szűk értelemben vett tárgy.
- megszámlálható vagy nem megszámlálható
- A megszámlálható főnevet lehet többes számba tenni és/vagy számnévvel társítani: szék, orr, alkalom. A nem megszámlálható főnévvel ez nem lehetséges. Anyagot vagy egyes elvont fogalmakat nevez meg: hélium, bátorság.
- Egyes anyagnevek viselkedhetnek megszámlálhatókként és nem megszámlálhatókként is. Például a kenyér főnév megszámlálható a Két kenyeret vettem. mondatban, de nem megszámlálható a Kenyeret ettem. mondatban.
- egyéni vagy kollektív főnév
- Az egyéni főnév egyes számban egyetlen grammatikai tárgyat nevez meg: reggel, fiú, alma. A kollektív főnév, ugyancsak egyes számban, több azonos tárgyra utal, egységként tekintve őket: tölgyes, parasztság.
|
