A havasi gyopár virágzata tulajdonképpen csak álvirágzat (pseudoanthium). A virág látszatát a fehér, filcszerű felső levelek adják. A több száz tényleges virág kosárkákba tömörül, melyek közösen alkotják a beporzó egységet (superpseudeanthium).

A vakító fehér csillogást az egymásba gabalyodott szőrökön elhelyezkedő több ezer apró légbuborék adja, amint visszaveri a beeső fényt. Ez a csillogás egyrészt hívó jel a nektárt kereső rovaroknak, másrészt a fényvisszaverődés védi a növényt a kiszáradástól. Jean-Pol Vigneron belga fizikus namuri munkacsoportja fedezte fel, hogy a szőrök 0,18 mikrométer átmérőjű párhuzamos szálakból állnak ^[1], amely az ultraibolya sugárzás hullámhosszának nagyságrendjébe esik, így elnyeli azt. Más hullámhosszú fénysugarak átjutnak, így a növény tud fotoszintetizálni.