Milyen származású José Cura, a neves tenorista? - Komolyzene

José Cura (Rosario, Santa Fe, Argentína, 1962. december 5. –) világhírű operaénekes, zeneszerző, karmester,színész,showman és emellett tanár,fotós és üzletember egyaránt. Manapság a "21. század tenorsztárja" ill. Placido Domingo , Luciano Pavarotti és Jose Carreras triumvirátusára utalva a "4. tenor" jelzővel is illetik. Nős (felesége Silvia), két fiúgyermek (Jose Ben, Nicolas) és egy lánygyermek (Yasmine) édesapja. 1962. december 5-én született Rosarioban (Argentína), zenekedvelő családban. 8 évesen édesapja beíratta a helyi zeneiskolába zongorát tanulni, de pár óra után a tanár egy olyan papírral küldte haza, melyen az állt, hogy nem érdekli és nincs is tehetsége a zenéhez. Saját állítása szerint ennek a tanárnak azóta is hálás, mert volt ideje gyereknek lenni. 12 évesen egy barátja hatására elkezdett gitározni tanulni, később már eszerint választott középiskolát. 16 évesen zeneszerzést és zongorázni tanult Carlos Castro és Zulma Cabrera irányításával, majd felvették a Rosarioi Nemzeti Egyetem Művészeti Karára 1982-ben. Zeneszerzői és karvezetői tanulmányait ösztöndíjjal folytatta a Buenos Airesi Teatro Colón Művészeti Karán. Énekelni a 20-as évei végén kezdett, amikor az egyetemi kórus másodkarnagya volt, mert a karvezető állítása szerint szép hangja van és segítené a dirigensi munkájában is. Ekkor ismerkedett meg Horacio Amurival, aki megtanította neki saját énektechnikáját. Meghallgatásról meghallgatásra járt, de mindig elutasító, a tehetségét becsmérlő értékelést kapott. Majd ezek és az akkori argentin helyzet hatására feladta a kényszerből vállalt munkahelyeit és 30 évesen, 1991-ben feleségével és pici gyermekével átköltözött Európába. ( "Ha belegondolok,hogy a házam egy mai koncertem árának negyedéjért adtam el, hogy akkor megvehessük a repülőjegyeket!" - nyilatkozza a 2008-as kiadású José Cura in concert Budapest 2000 c. DVD-n). 3 évig Olaszországban tartózkodtak, aztán 1992-ben útja egyenesen Vittorio Terranovahoz vezetett az Amuritól kapott ajánlólevéllel. A híres tenorista az olasz melodrámai, belcanto stílus kiváló szakembere. Sokáig egy garázsban éltek a családjával, nehéz anyagi körülmények között, de kemény munka és kitartás árán az 1993-as sikeres trieszti Bilbao előadás után megnyerte az 1994-es nemzetközi Domingo-énekversenyt, amellyel felkeltette a nemzetközi sajtó és szakma érdeklődését. Attól fogva a karrierje rendületlenül halad előre. 1995-ben Párizsba költözött, ma már Madridban élnek. 2001-ben a Synfonia Varsovia fő vendégkarmestere lett és jelenleg a velencei egyetem óraadó tanára. Amerikától Olaszországon át Tokióban egyaránt virágzik a karrierje és manapság az egyik legkeresettebb énekesként és karmesterként tartják számon.