| Tobogán vagy más néven szkeleton. A szkeleton a szánkónál is régebbi sport: az 1800-as években a svájci Sankt Moritzban fejlődött ki. Eleinte nem fejjel lefelé siklottak, és a nevét is 1892-ben kapta, amikor az újonnan kifejlesztett eszköz csontvázra emlékeztette az embereket. A szkeleton negyedszer szerepel olimpián. Az 1928-as és a 48-as szereplés után hosszabb szünet következett, legközelebb a 2002-es Salt Lake City-ben tartott játékokon szerepelt.
Az olimpiai sportágak legrémisztőbbje a női és férfi egyesek számára rendezett szkeleton: a szánkóval azonos pályán, de nem háton fekve lábbal előre, hanem hason fekve fejjel előre kell lecsúszni a jégteknőben. A szkeleton a pálya egyes szakaszain elérheti a 130 km/h sebességet is. A pálya 1,2 kilométer hosszú.
A versenyek két futamból állnak, amelyeket egy nap alatt bonyolítanak le. A második futamban a férfiaknál a legjobb húsz, nőknél a legjobb tizenkét versenyző indulhat. A végső sorrendet a két futam összesített eredménye alapján állapítják meg.
Maga a sporteszköz gördeszkára hasonlít, 80-120 cm hosszú, a férfiaké 33-43 kg, míg a nőké 29-35 kg.
|
