Hóman Bálint (1885–1951) történész, egyetemi tanár, kultúrpolitikus, az MTA tagja (levelező 1918, rendes 1929, igazgató 1933–1945).

Politikusként az 1930-as évek elejétől mindinkább a németbarát orientációt képviselte. 1932. október 2-től 1938. május 13-ig a Gömbös-és Darányi-kormányban majd 1939. február 16-tól 1942. július 3-ig a Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányban volt vallás-és közoktatásügyi miniszter. 1938 januárjától a Nemzeti Egység Pártja pártvezérhelyettese (mai értelemben „elnök-helyettese”) volt annak Magyar Élet Pártjává alakulásáig.

Hevesen ellenezte az 1943-as béketárgyalásokat a nyugati szövetségesekkel. A törvényhozás munkájában az ország 1944. márciusi német megszállása, majd az októberi nyilas hatalomátvétel után is részt vett. 1944 végén Szálasiékkal együtt visszavonult a Dunántúlra, később német területre menekült tovább. Amerikai fogságba került, ahonnan a magyar hatóságok 1945-ben hozták haza. 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. A büntetést a váci fegyházban töltötte, ahol szervezete nehezen viselte a megpróbáltatásokat. A jól megtermett férfi a beszámolók szerint rövid idő alatt 60 kilogrammra fogyott. 1951. június 2-án hunyt el.