| Mikes Kelemen - A Törökországi levelek ugyan hosszú éveken át készült, de tudatos író műve, aki nem ötletszerűen, egymástól függetlenül írta az egyes darabokat. Nyilván utólag is szerkesztette, egymáshoz illesztve az egyes leveleket, így vált azzá az arányos, szervesen komponált korképpé és vallomássá, ahogy reánk maradt. Az utolsó levelet azzal a tudattal írta, hogy ezzel bevégzi és lezárja a művet. Hiszen ámennel végzi.
Közben pedig ami olvasmányaiból megtetszett, azt lefordította, hadd legyen meg magyarul is. E fordítások áradatából kiemelkedik az akkor divatos, azóta elfeledett korabeli francia írónőnek, Mme Gomez-nak novellás könyve, amelyet Mulatságos napok címen tolmácsolt. Máig is mintaképe az eleven, életteljes prózafordításnak, és tanúság egy hajdani irodalmi ízlésről. Az ilyen egykor-divatosokból jobban meg lehet ismerni egy kor sajátos szellemi arculatát, mint a minden korhoz szóló, halhatatlan klasszikusokból. A fordításokból az derül ki, hogy Mikes ízlése pontosan megfelel a kor átlagának. A Törökországi levelekből az derül ki, hogy ezzel a maga korában gyökeredző ízléssel halhatatlan klasszikus képet tudott adni koráról és köréről.
Aligha túlzás, ha azt mondjuk, hogy a mi számunkra az egész XVIII. századvég előtti irodalmunkból a Törökországi levelek a legélvezetesebb prózai olvasmány, és Mikes Kelemen talán egészen Kármánig a legélvezetesebb magyar prózaíró.
De amikor élt, és amikor senkihez és mindenkihez szóló leveleit írta, ezt nem tudta senki.
|
