A magyar szókészlet többnyire belső keletkezésű szavakból áll, kisebb arányban tartalmaz idegen és jövevényszavakat. A nyelvek az egymással kapcsolatban kerülő népek nyelve által gazdagodnak. A jövevényszavak kezdetben idegen szavak voltak, de meghonosodtak, hangzásukban alkalmazkodtak a magyar hangrendszerhez, így idegen eredetük feledésbe merült. A német eredetű jövevényszavaink a honfoglalás korától napjainkig gazdagítják nyelvünket, számuk meghaladja az ezret. A szavak, amelyeket honosítottunk egyben jelzik a gazdasági és társadalmi fejlődés állomásait is. Így a polgár és borbély szavunk a városi élet, az ipar és mesterségek tárgyköréből került át. A herceg az udvari és hadi életből. Ugyanígy megtalálhatóak a társaséletre (szalon, dáma, tánc), a divatra és öltözködésre (frakk, paróka, copf), és a táplálkozásra (gríz, nokedli, zacc) utaló szavaink is.