Suttogások és sikolyok (Viskningar och rop)
1972-ben készült színes svéd filmdráma

Rendezte: Ingmar Bergman

Az 1900-as évek elején három nővér él egy kastélyban, aminek minden szobája vörös: vörösek falak, vörösek a bútorok. Agnes súlyos beteg, haldoklik. Két nővére, Maria és Karin felügyel rá, valamint házvezetőnőjük, Anna. Agnes utolsó pár napját dolgozza fel a film. Bemutatja, hogyan gyötrődik a rák kínjaitól. A két nővér férje távol van, nincs közöttük szeretet, csak a kötelesség tartja őket a házban. Időnként kihívják Agnes orvosát, akivel Mariának viszonya van. David, az orvos hidegen bánik a nővel. Hosszú évek óta vannak szexuális kapcsolatban egymással, de az orvos már ráunt Mariára, aki pedig magányos, és kielégítetlenségét ezzel a viszonnyal csillapítja. Maria még képes a szeretetre, amit időnként féltő gondoskodással kimutat beteg nővére felé, valamint Karinnal is megpróbál normális kapcsolatba lépni. Karin elutasítja Maria közeledését. Anna, a házvezetőnő az, aki szívből gondoskodik a haldokló Agnesről. Teste melegével próbálja az asszony fájdalmait csillapítani, vigaszt nyújt. Egy nap megérkezik Karin férje. A vacsora után ágyába hívja feleségét, aki a menekülés útjaként azt választja, hogy egy üvegcserepet felnyom a vaginájába. Másnap a férj elutazik. A két nővér az utolsó éjszakán egymásra talál, simogatják és ölelik egymást, átbeszélik minden felgyülemlett feszültségüket. Agnes borzalmas kínok között meghal, de másnapra feltámad. Egyenként behívja nővéreit a szobájába, de a két nő riadtan és borzadva kimenekül. Anna az egyetlen a házban, aki megőrzi nyugalmát és a „halott” asszony segítségére siet. A következő nap eltemetik Agnest. Megérkezik a két férj, és elbocsátják Annát. Karin közeledését elutasítja Maria. A két nővér ismét elhidegül egymástól. Mindenki elhagyja a kastélyt.