Az álarcosbál (olaszul Un ballo di maschera) Giuseppe Verdi operája három felvonásban, öt képben. Szövegét Antonio Somma és Francesco Maria Piave írták.

Az álarcosbál eredeti szövegkönyvét Eugène Scribe (1791–1861) írta. Auber először zenésítette meg. A történet hőse III. Gusztáv svéd király volt és Scribe az 1792-es esztendő drámai eseményeit öntötte libretto formájába: a francia forradalom és a konzervatív erők Svédországban is mérkőzésre készültek; az ellentét drámai módon pattant ki: Ankerströhm kapitány a stockholmi operában tartott álarcosbálon egy lövéssel halálra sebezte a királyt.

Scribe rendkívül mozgalmas, érdekes történetet kerekített a Gusztáv király ellen elkövetett merényletből. Auber zenéje azonban nem vitte diadalra a drámát. Verdi két világhírű szövegírója: Francesco Maria Piave és Antonio Somma új változatot készített a librettóból. Piave hatalmas színpadi gyakorlattal bírt, hiszen ő írta az Ernani, A két Foscari, a Macbeth, A kalóz, a Rigoletto, a La traviata és a Simon Boccanegra szövegkönyvét is. Az új libretto 1857-ben készült el és ez év végére Giuseppe Verdi be is fejezte a mű partitúráját. A szerződése értelmében Az álarcosbált Verdinek a nápolyi operában kellett volna bemutatnia. A premierre minden előkészület megtörtént, a művet azonban az utolsó pillanatban betiltották, politikai üzenete miatt

Ventignana herceg, a nápolyi operaház intendánsa bizottságot alakított, mely arra lett volna hivatva, hogy Scribe-Piave-Somma szövegkönyvet átdolgozza. Verdi azonban nem fogadta el a megváltoztatott szöveget, művét visszavonta és a római operának adta át.

Az eredeti szövegkönyvvel és szerepekkel a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be Magyarországon először a darabot.