A Mir (oroszul: Мир, jelentése: béke vagy világ) egy szovjet űrállomás, az emberiség első hosszú távú kutatóállomása a világűrben. Első elemét, a Központi modult 1986. február 19-én állították Föld körüli pályára. Ez volt az első modul rendszerű űrállomás. A programot eredetileg hat-nyolc évesre tervezték, az űrállomást a hasonló Mir-2 váltotta volna fel. Az orosz gazdasági válság miatt azonban a Mir-2 terve kivitelezhetetlenné vált, ezért működött a tervezettnél hosszabb ideig az első Mir űrállomás

Hét, hermetikus modulját külön állították pályára és azokat az űrben állították össze. A legénység a Szojuz űrhajók, később – a közös programok idején, esetenként – amerikai űrrepülőgépek révén cserélődött. Az utánpótlás szállítását Progressz űrhajók végezték.

A Mir a korábbi szovjet Szaljut űrállomásokon alapult. Célja egy nagyméretű, lakható tudományos laboratórium biztosítása volt a világűrben.

Két rövidebb időszakot leszámítva 1999 augusztusáig folyamatosan lakott volt. Fedélzetén állította be Valerij Poljakov orosz űrhajós a jelenlegi űrrepülési időtartamrekordot, amely 437 teljes napot tett ki 1994. január 8. és 1995. március 22. között.

1997. június 24-én a Mir űrállomásnak ütközött egy orosz Progressz típusú teherűrhajó. Az űrállomás egyik modulja jelentősen megrongálódott, az energiatermelés drasztikusan lecsökkent, de az űrhajósok biztonságban megúszták.

Bár jövőbeli turisztikai hasznosítására több terv is készült, miután az űrállomás az üzemidejét már jócskán leélte, további működtetését műszaki okokból túl kockázatosnak ítélték, s 15 éves küldetés után 2001. március 23-án, irányított manőverrel, a Csendes-óceán déli része felett visszahozták a földi légkörbe, ahol megsemmisült. A Mir-korszak lezárultakor Oroszország polgári űrkutatási program nélkül maradt.