A Tunguz-esemény 1908. június 30–án reggel 7 óra 13-kor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, tűzgömbbé vált, majd még a légkörben felrobbant égitest (kisbolygó vagy üstökösmag) volt. Dél-délnyugat felől észak-északkelet felé haladt, viszonylag lapos (5-22 fokos) szögben süllyedve 4-500 kilométert tett meg, majd mintegy 6-8 kilométer magasságban felrobbant. (a szemtanúk vallomásai alapján a robbanás becsült helye az é. sz. 60° 16′ k. h. 103° 06′60.2666666667, 103.1 földrajzi koordináták fölött volt, ami kevéssel déli irányban van a tényleges helyszíntől)

A robbanás helyszínén legelő állatokat hamuvá égette, 30 kilométeres körzetben minden fát gyökerestül kitépett, és a 65 kilométerre lévő Vanavara település házainak ajtajait, ablakait betörte. Vanavara település közelében 80 km sugarú körben letarolta a tajgát, a helyszíntől 500 kilométerrel távolabb közlekedő transzszibériai vasút utazóközönsége is szokatlanul világos fénycsóvára lett figyelmes, ugyanakkor erős rengést is érzékelt. A robbanás energiáját (5-) 10-30 (-40) megatonnásra becsülik, ami körülbelül 1000, Hirosimára ledobott atombomba keltette robbanásnak felel meg (harmada a valaha felrobbantott legnagyobb hidrogénbomba, a Cár-bomba erejének).

A felrobbant objektum mibenlétét teljes bizonyossággal nem sikerült megállapítani, valószínűleg egy üstökös darabja volt. Annak ellenére, hogy a történeti korokban a Földet ért legnagyobb hatású kozmikus jelenség volt, a Tunguzka-esemény okának kiderítésére, nem kis részben távoli és elzárt helyszíne miatt, nagyon kevés figyelmet fordítottak. A Szovjetunió felbomlása után a terület viszonylag szabadon látogatható, így a jelenség kutatása felgyorsult.