II. (Vak) Béla (1108-1110 körül – 1141. február 13.) Árpád-házból származó magyar király. 1131. április 28-ától haláláig uralkodott. Apja Álmos herceg, I. Géza, magyar király fia, anyja Predszláva, II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leánya.

Béla három gyermek közül másodikként született. Nővére, az 1106 körül született Adalheid, húga az 1110 vége körül született Hedvig volt. Adalheid az 1120-as évek elején Szobjeszláv cseh herceg felesége lett, Hedvig 1131 körül III. Lipót osztrák őrgróf fiához, Adalberthez ment férjhez.

Apja életét a magyar koronáért folytatott szüntelen – néha titokban, néha nyíltan folytatott – harc jellemezte. Ez a mozgalmas, kalandos élet rányomta bélyegét családja életére is. A kor szokásait figyelembe véve ugyanis, Álmos családja indokoltan gondolhatott arra, hogy Álmos egy meggondolatlan lépése után egyszer nekik is bűnhődniük kell. 1115 körül ez be is következett: Álmos egy újabb akciója után Kálmán király parancsára Álmos herceget – több emberével és az ekkor legfeljebb hétéves Béla herceggel együtt – megvakították. Álmos herceget és Bélát a dömösi kolostorba vitték. Az 1120-as évek közepén ismét menekülniük kellett. Részleteket nem ismerünk, de feltehetően Álmos ismét szervezkedni kezdett a főhatalom megszerzésére. Álmos herceg eljutott Bizáncba, de Béla ismeretlen okból a pécsváradi apátságba került.