Da Vinci a hét méter magas alkotást annak idején a Sforza család emlékművének szánta. Leonardo aprólékos munkával, sokáig dolgozott minden művén, de egyetlen alkotásával sem foglalkozott olyan hosszú ideig, mint ezzel a szoborral. A Kolosszus tizenhat évig foglalkoztatta. A mindig tökéletességre törekvő művész hosszas anatómiai tanulmányokat folytatott, és egy új bronzöntési technikát is kidolgozott. A mű agyagmodellje el is készült, és a terrakottalónak csodájára jártak egész Európából. A szobor végleges kiöntéséhez kétszázezer font bronz állt Leonardo rendelkezésére, de a történelem megállj parancsolt a művészetnek. Kitört a háború, és Sforza herceg az utolsó pillanatban úgy határozott, hogy ágyúkat készíttet az irdatlan mennyiségű bronzból. A sors gúnyos fintorral aztán még egyet csavart a történeten: végül az ágyúk sem készültek el. Aztán később a szobor terrakottamintájának sorsa is megpecsételődött: a Milánót elfoglaló franciák elpusztították.

2007-ben, 515 évvel a tervek elkészülte után Debrecenben, a Modem előtti Baltazár Dezső téren megszületett a Kolosszus. A művet firenzei és padovai szakemberek készítették el üveggyapotból a magyarországi Leonardo kiállítás kurátora, Paolo Galluzzi szakmai útmutatásai alapján. A több mint hét méter magas lovat részenként szállították Debrecenbe. A szobornak nyolc és fél méter hosszú és három és fél méter széles tartószerkezetet állítottak össze, amelybe százliteres ballonokat építettek be. Ezeket vízzel töltötték meg, a ló súlya ugyanis hat tonna, s így tíztonnás tartószerkezetet igényel. A fenséges ló a kiállítás ideje alatt volt látható, utána New Yorkba költözött.