A hasznosítható szénhidrogének többnyire folyékony és gáznemű fázisban találhatóak. Szilárd halmazállapotúak is előfordulnak, ezek: az aszfalt, a természetes bitumen, a földiviasz vagyis az ozokerit, az olajpala és az olajhomok. A szénhidrogének kutatása és kitermelése többnyire mélyfúrásokkal történik. A magyarok már a középkorban hasznosítottak természetes szénhidrogén származékokat, kocsikenőcsnek, bőrpuhításra és kezdetleges fáklyaként.

 Böck Hugó geológus 1914-ben sikeresen alkalmazta Eötvös Loránd torziós ingáját, s ezzel az új geofizikai módszert bevezette kőolajkutatásba.