A Towerről nevezték el az 1894-ben épült szomszédos hidat, a Tower Bridge-t, amely azonban történelmileg és funkciójában egyaránt független tőle. Neogótikus tornyai és felnyitható hídszakasza miatt London egyik szimbólumává vált. A 19. század végén szükségessé vált Londonban egy újabb közlekedési kapcsolat létesítése a Temze felett, mely a tengerhez közelebb helyezkedik el, és ami biztosítja a legnagyobb tengeri hajók áthaladásának lehetőségét is. Ez az előírás vezetett a felnyitható középső nyíláshoz, ahol a középső nyílást egy kétszárnyú billenőhíd alkotja. Mivel a Tower mellett építették meg, megjelenését is hozzá igazították. Építését 1886-ban kezdték és 1894-ben fejezték be. A két tornyot a vízszint felett 42-44 méter magasságban egy-egy gyaloghíd is összeköti, amik a teherhordó szerkezeti funkció mellett lehetővé teszik, hogy a gyalogosok akkor is átjuthassanak a hídon, amikor az éppen felnyitott állapotban van.
Megjelenését építése idején és a későbbiekben is sokat kritizálták. A masszív kőburkolatú tornyokat, a függesztő láncokat utánzó sarló alakú rácsos tartót többször próbálták lecseréltetni a kornak megfelelő karcsú, modern anyagokat használó szerkezetre, de ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, és az 1980-as években a hidat végül műemlékké nyilvánították.
|
