A Lajtabánság (németül Leitha-Banat - osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon. A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával és Magyarországgal nyugaton és keleten. Északon aránylag rövid szakaszon Csehszlovákiával, délen pedig a legrövidebb határa a Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal volt.

A Tanácsköztársaság bukása után Prónay Pál katonatiszt saját kis hadsereget alakított leszerelt tisztekből és altisztekből. A különítmény vidéken és a fővárosban számos baloldali érzelmű embert kínzott meg, vagy végzett ki (fehérterror), válaszul a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságokra (vörösterror). Hamarosan Horthy Miklós került hatalomra, ő lett a kormányzó. Az utolsó magyar király, IV. Károly 1921. március 27-én visszatért Magyarországra és Szombathelyen várta, hogy Horthy átadja neki a hatalmat. A kormányzó nem tett eleget a kérésnek, és elűzte a volt királyt az országból. A király visszatérését sokan (az ún. legitimisták) kívánták, főleg Nyugat-Magyarországon.

A trianoni döntést Horthynak hatalma megtartása érdekében el kellett fogadnia. Ez azzal is járt, hogy Nyugat-Magyarország egy részét, beleértve Sopront és a környékét is át kell adni az osztrákoknak. Ennek időpontját a Nagykövetek Tanácsa 1921. augusztus 29-ére tűzte ki. A magyar kormány sohasem tett le arról a reményről, hogy a nyugat-magyarországi területek átadásáról szóló döntést megváltoztassa, és megkísérelte, hogy elfogadtassa az osztrák féllel elképzelését, hogy a kérdést népszavazás útján rendezzék. Ezt Renner osztrák kancellár következetesen visszautasította. 1921 januárjában az osztrák nemzetgyűlés törvényt fogadott el, hogy a Magyarországról átkerült terület Burgenland néven önálló tartomány lesz majd.