1945. március 19-én Hitler elrendelte a Németország területén található összes ipari, közlekedési, katonai objektum elpusztítását. A Führer a felperzselt föld taktikájával akarta megakadályozni, hogy a szövetségesek elfoglalják a stratégiai és infrastrukturális szempontból fontos központokat. A Néró-parancs néven ismertté vált utasítást azonban csak elvétve hajtották végre.

1943-ban a német szövetségi rendszer megingása csak az első jele volt a hanyatlásnak. Hitler villámháborús tervei sorra megbuktak, Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok gazdasági, valamint katonai potenciája pedig behozhatatlanul felülmúlta Németországét.

1943 végére egyre több németben felmerült a kétségbeejtő gyanú, hogy ezt a háborút nem tudják sikerrel befejezni. Ennek ellenére Hitler a végsőkig elment. „Ha a német nép alulmarad ebben a háborúban, akkor gyengének bizonyult, nem állta meg a történelem próbáját, s pusztulásra van ítélve”- mondta Hitler.

1945 elején viszont már Hitler is kénytelen volt belátni a világháború elvesztését. Ennek a felismerésnek a jegyében 1945. március 19-én elrendelte a Németország területén található összes hírközlési, ipari, közlekedési, katonai objektum elpusztítását. A Führer a Néró-parancsban megfogalmazott felperzselt föld taktikájával akarta megakadályozni, hogy a szövetségesek elfoglalják a stratégiai és infrastrukturális szempontból fontos központokat.

A szellemileg és fizikailag egyaránt rossz állapotban lévő Führer utasításával azonban a politikai vezetők nem értettek egyet; a Néró-parancsot csak részlegesen hajtották végre. A nyugat-német területeken Albert Speer fegyverkezési miniszternek nagyrészt sikerült a felperzselt föld taktikáját megakadályoznia.