Miket neveztek a nyelvújítás korában így: olvanos, nyilanos, kalászonos, mustonos? - Nyelvi kérdések

Magyarországon a felvilágosodás eszméinek terjedése hatására a XVIII. század végére erőteljesen jelentkezett az igény, hogy a tudományok és az irodalom magyar nyelven is érthető, elérhető legyen. Az idegen nyelvek (német, latin) használatának kiküszöbölésére mindenre magyar szót próbáltak alkotni a nyelvújítók. Néha túlzásba is estek, még a hónapok neveinek “magyarosításától” sem riadtak vissza. Barczafalvi Szabó Dávid, “tanulva a francia példán, így mondta magyarul:” I. zúzoros, II. enyheges, III. olvanos, IV. nyilonos, V. zöldönös, VI. termenes, VII. halászonos, VIII. hévenes, IX. gyümölcsönös, X. mustonos, XI. gémberes XII. fagyláros. A nyelvi ízlés azonban sok új szót nem fogadott el, így az új hónapnevek sem kerültek használatba. Barczafalvi részéről túlkapás volt a nemzetközi műveltségszók “magyarosítása” is, a nyelvszokás ezeket nem is tartja szükségesnek fordítani.