Arra az emberre, aki kétszer is meggondolja, hogy kiadja-e a pénzét valamire, vagy aki egészen a fösvényesség takarékos, azt szokták mondani, hogy fogához veri a garast. Erre a szólásra 1856-ból van a legrégebbi adat. Egyes kutatások azt is feltételezik, hogy akkor is a fogukhoz verték a pénzt, amikor valódiságát ellenőrizték, vagy ahhoz a babonához is kötődik, hogy visszatérjen a kiadott pénz.