Az Ikarosz-legenda

Az ógörögöknek a Naphoz túl közel szálló és alábukó ifjú mesterének, Ikarosznak a legendáját mindenki ismeri. A hellének mitológiájában Ikarosz apjával, Dedalosszal együtt akart elszökni Knosszoszból. Madártollakból és viaszból szárnyakat készítettek maguknak, amikkel sikerült is a levegőbe emelkedniük. A menekülésük előtt az apa azt tanácsolta a fiának, hogy se túl alacsonyan ne repüljön, mert elragadják a hullámok, se túl magasan, mert a Nap heve megolvasztja a viaszt. A szédítő magasság azonban megigézte Ikaroszt, aki egyre magasabbra emelkedett, s így a Nap elfolyósította a kötőanyagot, mire a tollak leváltak, és a fiú a habokban lelte a halálát. Dedalosz a partra szállva gyászolta meg, és átkozta el a találmányát. A mítosznak a "szédítő magasság csábításának" a mozzanata ragadta meg a művészet (meg a közember, lásd: "aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" közmondást) figyelmét, a legenda mestereiből művészek lettek, és számtalan alkotást inspiráltak, Ovidiustól kezdve id. Peter Brueghelig, a maga módján (a középiskolai kötelező irodalom egyik fontos olvasmánya) Karinthy Frigyes Cirkusz című novellájának székeken a magasban egyensúlyozó és ott hegedülő hőse is ide tartozik.