| Orpheusz thrákiai énekes és lantjátékos a görög mitológiában, Kalliopé múzsa és Apollón (vagy Oiagrosz thrák folyóisten) fia. Muzsikájával az egész természetet, így az állatokat, köveket és fákat is elbűvölte. Miután hitvese, Eurüdiké kígyómarásba belehalt, Orpheusz alászállt az Alvilágba, hogy az ottani istenek szívét meglágyítva visszahozza őt az élők közé. Az Alvilág ura elengedte Eurüdikét azzal a feltétellel, hogy felfelé vezető útjukon Orpheusz mögött halad, aki eközben nem néz vissza. Orpheusz azonban megfeledkezett a tilalomról, így örökre elvesztette szerelmét. Bánatában Thrákia hegyei között bolyongott, ahol, a helybéli nők, kikre ügyet sem vetett, széttépték. Orpheusz holttestének szétszórt darabjait a Múzsák temették el. Ami Orpheusz hangszerét illeti, a legenda szerint ez volt a világ első lantja, Hermész (Zeusz és Maia fia) készítette. Hermész születése után gyorsan növekedett, hamarosan kikelt bölcsőjéből. A barlang bejárata közelében kószált, amikor egy teknősre lett figyelmes. Hermész megragadta az állatot, a barlangba vitte, majd testét kifejtette teknőjéből. A páncélt fúrni-faragni kezdte, a húrok juhbélből készültek. Később Hermész a lantot bátyjának, Apollónak ajándékozta, aki továbbadta fiának, Orpheusznak. |
