Egressy Béni (eredetileg Galambos Benjámin), (Sajókazinc, 1814. április 21. – Pest. 1851. július 17.) zeneszerző, író, színész.

Apja református lelkipásztor volt. Iskoláit Miskolcon és Sárospatakon végezte és tanító lett. Testvérének, Egressy Gábornak a példája nyomán vándorszínésznek állt 1834-ben, de tanult zeneelméletet és nyelveket is. 1838-ban Olaszországba ment, hogy énekelni tanuljon. 1843-ban került a pesti Nemzeti Színházba, karénekesként.

Már 1840-től foglalkozott zeneszerzéssel, ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és számos népies műdal szerzője. Legnagyobb sikerét Vörösmarty Mihály Szózat című versének megzenésítésével aratta, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban.

Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Báthori Mária és az 1844-ben bemutatott Hunyadi László című operák szövegkönyvét, amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Katona József drámáját, a Bánk bánt is átdolgozta és az opera szövegét nem sokkal halála előtt átadta Erkelnek. Ennek a bemutatójára csak 1861. március 9-én került sor.

Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, Kápolnánál meg is sebesült. 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével szabadult és visszatért a színpadra.

1851-ben, harminchét évesen halt meg Pesten.