| Az ókorban orrfújásra egy kis vászondarab szolgált (muccinum), amelyet nyilvánosság előtt nem illett használni. A római iratokból úgy tűnik, hogy az akkoriak igen kevés együttérzést tanúsítottak szegény, náthában szenvedő embertársaik iránt. A nátha egyértelműnek látszott a butasággal, legalább is az éles eszű embert "kifújt orrú ember", "Homo emunctae naris" névvel illették. |