A Rongyos Gárda 1919 augusztusában alakult meg az első világháborút megjárt tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból.

Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás, a trianoni békeszerződésben Magyarországtól elvett Sopron környéki területek megtartása volt, de más területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt a mai Burgenland területét elfoglalták, ahol kikiáltották a Lajtabánságot. Ez vezetett az 1921. december 14-16 közötti soproni népszavazás megtartásához.

A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Közülük egy Ahmet nevű katona elesett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett.

A felkelők amellett radikális nézeteket is vallottak, Szabó József százados irataiból kitűnik, hogy még a félterrorista módszerektől sem riadtak vissza.

1938-ban az első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos” önkéntes szivárgott át a csehszlovák határon, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek riadalmat, majd észak felé vonultak és a baráti Lengyelországba mentek át. A Rongyos Gárda tagjai döntő szerepet vállaltak az 1939. január 6-án Munkácsot ért támadás visszaverésében. A gyengén felfegyverzett „rongyosok” ekkor, a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával verték vissza, a Kárpátalján állomásozó csehszlovák haderő páncélosokkal fedezésével indított támadását.

A Gárda tagjai közül (bosnyákok és magyarok) sokan küzdöttek 1944 körül Lengyelországban az un. Honi Hadsereg oldalán a német nácik ellen! Ezt interpellációban egy nyilas magyar országgyűlési képviselő jelezte felháborodva a Kormányzónak.

Szerepét az ezredforduló után is túlértékelik elsődlegesen radikális jobboldali sajtóorgánumok, sőt a szélsőjobboldal is. A gárda létszáma a burgenlandi felkelés idején csupán pár száz fő volt, amely ha a rendőri egységeket meghátrálásra kényszerítette, nagyobb reguláris erőknek egyszerű gerillaharccal nem tudott volna ellenállni. Ausztriában az új hadsereg szerveződött meg, mint más kisantant államokban, ezért lett Burgenland a Gárda célpontja. A Tanácsköztársaság ellen szerveződő antikommunista szervezetek és az ellenforradalmi kormány támogatói közül sokan tagjai lettek a későbbi Rongyos Gárdának. Azonkívül nyilvánvaló, hogy a Gárda tevékenysége nem sok esetben volt legális, viszont erősen megkérdőjelezhető tetteket is a jobboldal hőstettként kezeli.

Rongyos Gárda tagok:
vitéz Héjjas Iván, Prónay Pál, Francia Kiss Mihály, Egyedy Balázs Dénes, Gyulai Molnár Ferenc, Vannay László, Pehm Ferenc, Éhn István, Kémeri Nagy Imre, vitéz Taby Árpád, vitéz levedi Kozma Miklós (a Magyar Rádió első elnöke) Endresz György Kaszala Károly, Maderspach Viktor, Gebhardt Pál, Székely Elemér, ifj. Füvessy Imre, Füvessy Gyula.