| A zenetörténet egyik legnagyobb zsenijének hirtelen bekövetkezett halála, s hogy e halál éppen e zseni egyetlen gyászmiséjének komponálása közben történt, valamint a tény, hogy a gyászmisét titokzatos körülmények között rendelte meg egy ismeretlen, a legendákat kedvelő utókor számára végtelen távlatokat nyitott, s a legkülönbözőbb hipotéziseket hívta életre.
A romantikus elképzelések egyikét, miszerint Mozart a saját maga számára komponálta volna a Requiemet, Mozart halálát követően hamis Mozart-levelekkel is igyekeztek alátámasztani. Ez a nézet azonban könnyedén cáfolható: a Requiem megrendelése 1791 nyarán érkezett, Mozart életének egyik legaktívabb periódusában, s ekkor még semmilyen jel nem mutatott arra, hogy néhány hónapja van már csak hátra.
A hirtelen jött halál több gyilkosság-elméletet is életre hívott. Egyesek szerint a művészileg féltékeny Salieri, mások szerint egy emberileg féltékeny férj, megint mások szerint a szabadkőművesek mérgezték volna meg Mozartot, utóbbiak azért, mert a Varázsfuvolában Mozart elárulta a szabadkőművességet, kifecsegte a rend titkait. Egyik elméletnek sincs valóságalapja.
A halotti anyakönyvben „heveny forróláz” szerepel a halál okaként, s bár Mozart halálos betegségét számos orvos és orvostörténész vizsgálta az elmúlt évtizedekben, biztosan csak annyi állítható, hogy egy járványszerűen fellépő betegség okozta Mozart 1791. december 5-én, 00:55-kor bekövetkezett halálát.
A megrendelő kilétével kapcsolatban hamar találgatások kezdődtek és legendák kaptak lábra, a bizonyító erejű dokumentum napvilágra kerüléséhez azonban több mint másfél évszázadot kellett várni. 1964-ben Otto Erich Deutsch (1883-1967), osztrák zenetörténész bukkant rá egy dokumentumra a Bécs melletti kisváros, Wiener Neustadt levéltárában, amelyet egy bizonyos Franz von Walsegg-Stuppach gróf egyik zenésze írt 1839-ben. Ebből az derül ki, hogy Mozart gyászmiséjét Walsegg gróf rendelte meg, 1791 februárjában elhunyt felesége emlékére. A zenekedvelő gróf, aki maga is aktívan zenélt, gyakran rendelt műveket neves zeneszerzőktől, amelyeket aztán maga lemásolt, hogy zenészeinek aztán saját alkotásként adja tovább azokat. Ezt a gyakorlatot szerette volna a gyászmise megrendelésekor is folytatni, vagyis felesége halálának első évfordulóján, 1792 februárjában a saját neve alatt mutatta volna be Mozart Requiemjét. Mozart özvegye a Süssmayr által befejezett változatot az ismeretlen megrendelő - vagyis Walsegg gróf - mellett elküldte Lipcsébe is a Breitkopf & Härtel kiadónak. A gróf végül 1793 decemberében mutatta be a művet, Walsegg-féle bemutatót azonban 11 hónappal megelőzte Mozart Requiemjének ősbemutatója: 1793. január 2-án egy Van Swieten báró által az özvegy és az árvák javára szervezett jótékonysági koncerten hallhatta a bécsi közönség Mozart utolsó művét. |
