1970. április 11-én az Apollo–13 űrhajó zökkenőmentesen felszállt, eleinte minden a tervek szerint haladt. A személyzetet J. A. Lovell, J. Swigert és F. Haise alkották. A start utáni harmadik napon a Földtől 320 000 km távolságra vannak, amikor felrobban a műszaki egység egyik nagynyomású oxigéntartálya, és súlyos károkat okoz az űrhajóban. A robbanás következtében az energiaellátó rendszer teljesen működésképtelenné vált, a parancsnoki kabin víz, fűtés és navigációs eszközök nélkül maradt. A houstoni irányítóközpont közreműködésével az asztronauták többszöri pályamódosítást hajtottak végre, ennek következtében az űrhajóval 250 km távolságban megkerülték a Holdat és ráálltak egy Föld felé vezető szabad visszatérési pályára. Visszatérés előtt leválasztották a sérült egységet és átszálltak a holdkompról lekapcsolt parancsnoki egységbe. Houstonban csak reménykedni tudtak abban, hogy a Föld légkörébe hatolva a parancsnoki kabin belépési szöge megfelelő lesz, mivel kisebb szög esetén a kabin egyszerűen visszapattan a Föld légköréről, míg nagyobb szögnél a nagy súrlódás miatt elég. Az Apollo 13 parancsnoki kabinja végül április 17-én sikeresen visszatért a légkörbe és a Csendes-óceánban landolt; az űrutazás 142 óra 54 percig tartott. Az Apollo–13 sikertelen, de szerencsés végkimenetelű küldetése bebizonyította, hogy még az ilyen rossz technikai körülmények közé került űrhajót is biztonságban vissza lehet juttatni a Földre.