A szimbólum eredetileg a görögögnél a felismerést lehetővé tevő titkos jel volt. Pl. egy kettévágott tárgy; az őskeresztényeknél a "hal" szó görög betűit egy keresztény hitigazság ("Jézus Krisztus isten fia, Megváltó") rövidítésének fogták fel. Ősrégi szókép, valamely gondolati tartalom, elvont eszme, fogalom érzékletes képpel való kifejezése. A kapcsolatot, az összefüggést a megszokás, a hagyomány hozta létre. Ilyen a lánc, a rabság jelképe; a fekete szín a gyász érzékletes képe. A 19. században a szimbolizmus túllép ezen, már nincs  semmiféle szokványos összefüggés az érzéki kép és a rejtett tartalom között. A kép és a tartalom közötti kapcsolat önkényes, inkább hangulati összefüggés van köztük. A magyar irodalom legnagyobb szimbolista költője Ady Endre.