| Charon a Plútó legnagyobb holdja. James W. Christy csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plútóról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez csakis egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról.
A hold felfedezése révén - az együttes mozgást megfigyelve - állapították meg a két égitest pontos tömegét, amely a Plútó esetében a várakozásokat messze alulmúlta, és újabb vitákat szült a bolygók definíciójáról.
A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerben (átmérője több mint a fele, tömege az 1/7-e a Plútóénak). A Plútó forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik (6,387 nap), ezért mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé.
A Charon felszínét valószínűleg vízjég borítja, szemben a Plútóéval, amelyet fagyott nitrogén.
Sokáig a Charon volt a Plútó egyetlen ismert holdja de 2005-ben megfigyeltek két apró holdat is, amelyek az S/2005 P 1 (Hydra) és az S/2005 P 2 (Nix) nevet kapták.
|
