Diogenész (Szinópé, Kr. e. 4. század – Korinthosz, Kr. e. 4. század) görög filozófus.

Az egyik anekdota szerint annyira megvetette a világ dolgait, hogy éjjelenként egy régi hordóban aludt. Teljesen mezítelenül járt – ez talán későbbi túlzás –, minden vagyona egy ivócsésze volt, amelyet – egy anekdota szerint – elhajított, amikor egy pataknál egy, a kezéből ivó gyermeket látott. Így szólt akkor: „Ez a gyermek legyőzött engem egyszerűségben”. Egy másik történet szerint amikor a makedón Nagy Sándor elfoglalta Görögországot, meglátogatta Diogenészt, aki épp hordójában pihent, s így szólt hozzá: „Kérj tőlem, amit csak akarsz”. Diogenész így válaszolt: „Állj félre a Nap elől”. A minden kényelemtől, megkötöttségtől mentes teljes igénytelenség volt az eszméje, amely az embert a társadalmon kívül helyezi, s így teljes szabadságot biztosít számára. Az állatok ösztönös életét tartotta követendőnek, s gúnyosan ostorozta a fennálló társadalmat.