Mi a neve a finn népi eposz, a Kalevala főszereplőjének? - Irodalom

A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak. Ki ne ismerné Vejnemöjnent, az eposz főhősét, neve szerint a csendes víz istenét, „minden idők énekesé”-t. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is. Vejnemöjnen (Väinemöinen, Vejnemö, Väinölä, Väinö, Vejnő, Vejne, Kalevainen, Uvantolainen) a finn mondák központi hőse. Táltos, varázsló, költő, énekes, aki a világ teremtésében is részt vett. Nevének jelentése arra utal, hogy valaha vízi istenség lehetett. Vejnemöjnen ősidőktől fogva létezik, a világmindenséggel együtt született. Anyja, Ilmatár, az ég leánya (ilma= ég, levegő), aki 30 emberöltőig (700 év) hordja szíve alatt gyermekét. Vejnemöjnen meglett, szakállas férfiként jön a világra. Anyja öléből egyenesen a tengerbe pottyan, s még 8 hosszú évet kell ott töltenie. Mikor végre kijöhet a szárazföldre, hamar híre megy varázsverseinek, csodás énektudásának. Joukahajnen, a fiatal lapp legény szeretné legyőzni a dalversenyen, de alulmarad Vejnemöjnennel szemben, s váltságdíjul kénytelen odaígérni húgát, Ajnót. A fiatal lány azonban nem akar az agg énekes felesége lenni, inkább kimegy a tengerpartra, s vízbe öli magát. Vejnemöjnen második lánykérése is sikertelen. Pohjolába (Északhon) megy, hogy megkérje Louhi, a boszorkány világszép leányának kezét, de a menyasszony kikosarazza. A szampó, a csodamalom birtoklásáért folytatott harc során hosszú utazás és sok kaland vár még rá és két társára Ilmarinenre, a kovácsra és a léha Lemminkejnenre. Vejnemöjnen személyisége rendkívül összetett. Állandó, eposzi jelzője: vaka, vanha, amit Vikár Béla: komoly, öreg ; Nagy Kálmán: derék, öreg ; Rácz István pedig: vénséges vénnek fordított. Vejnemöjnen volt az öröktől való titkok tudója, gyógyító, varázsló, sámán, de ami a legfontosabb, ő volt a legnagyobb dalos, a legcsodálatosabb énekmondó. Énekelni, dalolni, a Kalevalában gyakran annyit jelent, mint varázsolni. Mikor a csodamalmot, a szampót vissza akarják szerezni, Vejnemöjnen dala megnyitja a várkaput, s elgyengíti, elaltatja Pohjola népét. A Kalevalában az ellenfelek, sokszor nem fegyveres párbajra hívják ki egymást, hanem dalversenyre. Vejnemöjnen mielőtt a kanteléhez nyúl, megmossa a kezét, majd kiül az „örömkőre”, a dalszirtre, és énekelni kezd. Ez egy szertartás. Érezni lehet, hogy itt valami fontos, komoly, szent dologról van szó. Élő és élettelen, az ég és a föld minden lakója elragadtatva hallgatja zenéjét. De Vejnemöjnent nem csak hősként látjuk, néha csetlő-botló vénember, különösen, ha lányokról, udvarlásról van szó. Tehát a hős egyben hús-vér ember is, így könnyű azonosulni vele. Az eposz végén sok kaland és megpróbáltatás után, Vejnemöjnen átadja hatalmát Marjatta (Mária) fiának, a terjedő kereszténységnek, s egy rézcsónakon elevez a tengeren az ég és a föld találkozásához. De kincseit nem viszi magával.