A balneológia a gyógyforrásoknak, gyógyvizeknek a gyógyfürdői alkalmazásával és hatásaival foglalkozó tudomány, magyarul gyógyfürdőtan. A közönséges vízben fürdéskor a víz fizikai tényezői (hőmérséklete, nyomása, felhajtó ereje) hat a szervezetünkre. Ezeket a hatásokat használja fel a vízgyógyászat, más néven hidroterápia. A gyógyvizek esetében a fent írt hatásokat a gyógyvízben oldott állapotban megtalálható anyagok hatásai egészítik ki.

Az ásványvizek, iszapfélék, tengeri és folyami fürdők gyógyítási célokra való felhasználásával, a balneoterápia foglalkozik. Ezen belül a gyógyterápia egyéni alkalmazása szakképzett balneológus (orvos) feladata.

Mivel a gyógyhelyeken nem csak a gyógyvizet használják fel kezelésre, hanem a gyógyföld, vagyis az iszapkezelést, ivókúrát, inhalálást, a mechanoterápiát (a masszást) és étrendi gyógykezelést (diétát) is alkalmaznak. Ezekhez még hozzájárul a klíma, a környezetváltozás, és a lelki hatások is. Ezért a felsorolt gyógytényezők együttes alkalmazására, a gyógyhelyi kúra vagy fizioterápia elnevezést is használjuk. Ez utóbbi szélesebb körű fogalom, mint a fizikoterápia, mert beletartozik a gyógyfürdői kezelés, az éghajlat hatása és a diéta alkalmazása is. (A szó a görög füzisz szóból származik, és magyarul természetet jelent. Ez tükröződik a „természetes gyógymódok” elnevezésben is, bár ma már a felhasznált energiákat gyakran mesterségesen is előállítjuk.)