Melyik zenés színpadi mű főhősének mátkája Örzse? - Film, színház

Háry János magyar mondabeli mesehős. Garay János 1843-ban írt róla elbeszélő költeményt Az obsitos címmel. Ebben a kiszolgált huszár, Háry János, mint a magyar nép vágyait valóra váltó császári katona jelenik meg, aki részt vesz az európai háborúkban és hőstetteket visz véghez. Kodály Zoltán 1926-ban zenésítette meg a költeményt. Négy kalandba sűrítette a cselekményt. Háry János, a magyar nép fia, vitéz katona, aki a jó sorsban is hű marad hazájához. Háry történeteivel elszórakoztatja hallgatóságát, lódításait azonban humorosan, a mesemondás nagyvonalúságával és szeretetével hallgatjuk. Mindkét alkotás a magyar nép 18. és 19. századi életét mutatja be. De Kodály csodálatos népdalföldolgozásai már nem a nagyot mondó mesehős világát, hanem a magyar zene évezredes hagyományait idézik föl és küldik üzenetként a kései korok hallgatóságának is. Történet: A híres nagyabonyi csárdában vagyunk. Jönnek, gyülekeznek a törzsvendégek, akiket az öreg obsitos, Háry János szokott elszórakoztatni egy-egy kalandos mesével. Az öreg olykor túllendül a valóság mezsgyéjén: egy nép teremtő fantáziáját képviseli. A nép az idegen elnyomás idején a magyar nép csak képzeletében győzhet, hiába alkalmas, hiába rátermett a felemelkedésre. Amikor megérkezik a híres-nevezetes Háry, letelepszik a kecskelábú asztalhoz, melynél ott ülnek a jó cimborák, no meg a bíró és a deák, akik ámulnak ugyan a mesén, de azért egy-egy szúrós megjegyzéssel, vagy éppen tüsszentéssel fejezik ki kétségeiket a történet igaz volta felől. De hát hagyjuk az akadékoskodó bírót, és hagyjuk az okoskodó deákot, hallgassuk inkább Háry históriáját, aki hallgatóságát ámulatba ejtve elviszi a gránicra, amelynek egyik oldalán Burkusország, másik oldalán pedig Galícia terül el. A négy történetben megismerkedünk Háry mátkájával, Örzsével; Marci bácsival, Mária Lujza parádés kocsisával; Napóleonnal és Ferenc császárral; az ármánykodó Ebelasztin lovaggal; Mária Lujzával és a többi történelmi- és mesehőssel. Háry jellegzetesen magyar paraszti figura, aki mindig hű marad hazájához, népéhez. A daljáték zenei dramaturgiája éles kontraszthatásokra épül, és sajátos kétrétűséget mutat: amikor Háry külföldi kalandjairól mesél - a zene humorizál, karakterizál. Amikor a magyar élet képeit idézi fel, vagy amikor magyar hősök szólalnak meg a színpadon - a népdal őszinte, mély lírája kap hangot.