| Haydn szerzeményei között kiemelten kell foglalkozni a vonósnégyesekkel, ő a műfaj legjelentősebb képviselője. A kvartett zenei formáját – előzmények nélkül – kétségtelenül ő dolgozta ki és finomította. 1751. írta első vonós négyesét, mellyel azonnal magára vonta a szakértők figyelmét s neve csakhamar ismertté, emlegetetté vált a császári városban. Vonósnégyeseinek hangzása az Op.9-től kezdődően válik igazán egységessé, igazán „négyessé”, és ekkor válnak a darabok négytételessé. 83 vonós négyest írt élete folyamán. Haydn zenéjére a nyugodt, kellemes hangzás, a bécsies polgári humor, a kedélyes, családias derű a jellemző. Ugyanakkor megtalálhatók műveiben a fájdalmas pátosz, a komoly tépelődés hangjai is. Haydn zenei hangjának fejlődése alapvetően eltér más komponistákétól. Ennek oka az Esterházyak szolgálatában eltöltött évek viszonylagos elszigeteltsége. Emiatt sok mindent neki kellett kikísérleteznie, nem támaszkodhatott a zene egyetemes fejlődésére, a tapasztalatok hasznosítására. |
