| A darabot 1932-ben játszották először, 15 évvel később Sztálin-díjjal tüntették ki a produkciót. Az egykori diktátor ugyanis különösen nagyra értékelte a darabot, amelynek zenéjét a Ljadov-tanítvány Borisz Aszafjev komponálta, ő szerezte egyébként A bahcsiszeráji szökőkút muzsikáját is.
Bár a Párizs lángjai eredetileg a nagy francia forradalmat, a felkelt népet dicsőítette, az új verzió azokat az ambivalens érzéseket tükrözi, amelyeket manapság a téma kelt. A Félix Gras A déli vörösök című regénye nyomán készült librettó már nem "az arisztokratákat megdöntő forradalmi nép történetét" hangsúlyozza, hanem, mint Alekszej Ratmanszkij, a Bolsoj művészeti vezetője és az előadás koreográfusa mondja, "olyan emberek szerelmi drámáját, akik belekerültek a történelmi események forgatagába".
A díszleten, amely sokat merített a XVIII. századi metszetekből, érződik egy bizonyos nosztalgia a régi kultúra iránt, amelyet a végén "felfalnak Párizs lángjai".
Ilja Utkin ismert építész, a balett díszlettervezője szerint "az 1932-es előadás Párizs és Franciaország karikatúráját mutatta be."
|
