A palota óratornya 1834-ben, a nagy londoni tűzvészben elpusztult. A palota újjáépítésekor Benjamin Lewis Vulliamyt - az akkori legnevesebb órást - kérték fel egy új óramű tervezésére, de ő a kivitelezést is lehetetlennek tartotta. Egy műkedvelő órás, Emund Beckett Denison viszont vállalkozott a megvalósításra. Tehát az ő tervei alapján készült el az óramű.

Az inga 4 m hosszú. Az egyes alkatrészeket nem rugó, hanem a saját súlyuk vezetik vissza alapállásba. Denison még a nehezebb odatelepedő madarakra és a hó nyomására is gondolt! A mutatókat ágyúfémből (nagyon könnyű és rugalmas) és bronzból készítette. Az egész órákat egy 16 tonna súlyú harangon veri el az ütőmű.

A Big Ben teljes szerkezete 6 m és 2 m széles. A Big Ben tehát sok hiedelemmel ellentétben nem az óra, hanem a harang neve. Az építés vezetőjének, Benjamin Hallnak az emlékét őrzi. Ütéseit a rádió is közvetíti. Az ütések jellegzetes melódiája a Westminster-ütés.