Habsburg Albert (1397 – 1439) mint V. Albert osztrák herceg (1404–1439), mint II. Albert német király (1438–1439), mint I. Albert Csehország (1438–1439) és Magyarország királya (1437–1439). Az első Habsburg a magyar trónon.

1397. augusztus 16-án Bécsben született IV. Albert osztrák herceg  és Johanna bajor hercegnő  második gyermekeként. (nővére, Margit 1412-től IV. Henrik bajor herceg felesége).

1404. szeptember 14-én örökölte az osztrák hercegséget apja halála után. Az 1420-as években részt vett a huszita háborúkban, 1434–1435-ben pedig az ország déli részén a törökök ellen harcolt. 1437. december 9-én meghalt apósa, Luxemburgi Zsigmond. Felesége, Erzsébet öröklési jogát elismerve a főurak és a főpapok szűk csoportja Albertet Pozsonyban 1437. december 18-án magyar királlyá választotta, választását azonban feltételekhez kötötték, többek közt nem fogadhatta el a német-római császári címet. A magyar koronázás 1438. január 1.-én zajlott le Székesfehérvárott, ahol Albertet az esztergomi érsek, Erzsébetet a veszprémi püspök koronázta. Frankfurtban 1438. március 18-án II. Albert néven német királlyá választották, de rövid uralkodása alatt sohasem került sor a német királyi koronázására. Az ún. kompakták elismerése után 1438. május 6-án cseh királynak is megválasztották. Anyósa, Borbála királyné összeesküvése miatt a lengyelekkel Sziléziában kisebb háborút kellett viselnie a cseh trónért, Prágában 1438. június 29-én koronázták meg.

Mint magyar király a kezét a koronázási feltételekkel gúzsba kötő főnemesség kiszolgáltatottja volt, s hosszas külföldi tartózkodása idején is az ő kezükben volt a hatalom. Emiatt az 1439-i budai országgyűlésen a köznemesi rend élesen hangoztatta követeléseit. Egyszersmind a honvédelmet a királyra hárították. A török fenyegető fellépése miatt (Szendrő eleste, 1439) 1439-ben hadjárat viselésére határozta el magát, seregével azonban csak Titelig jutott. Itt részben azért, mert a törökök Magyarország helyett Bosznia ellen fordultak, részben mert seregét vérhasjárvány támadta meg, csapatait szélnek eresztve hazaindult. Maga is megbetegedett és útközben a Komárom vármegyei Neszmélyen meghalt, mert a betegségét fokozta, hogy sok dinnyét evett. Felesége ekkor már terhes volt tőle; fia, a későbbi V. László magyar király, 1440. február 22-én született meg. A Neszmélyen készített végrendelet szerint Albert a születendő gyermekének lakóhelyéül Pozsonyt jelölte ki, gyámságát a magyar, cseh és osztrák arisztokráciára bízta. Testamentuma szerint a bécsi Szent István-templomban kívánt nyugodni, ennek ellenére Székesfehérvárott temették el.