Az Abel-díjat kiemelkedő matematikusoknak osztják ki évente. 2001 őszén a norvég kormány bejelentette, hogy az Oslói Egyetem matematika tanszékének javaslatára, Niels Henrik Abel születésének 200-dik évfordulójára a Nobel-díj mintájára, matematikai Abel-díjat alapít. E célra 200 millió norvég koronát, azaz nagyjából 22 millió dollárt különített el. A díjat 2003-tól évente nemzetközi bizottság itéli oda. A bizottságnak 2004-től tagja a magyar Lovász László is.

Niels Henrik Abel (1802. augusztus 5. Findø-szigetén, Stavanger közelében, Norvégia – 1829. április 6. Froland, Norvégia): norvég matematikus.

Abel a teológus és filológus Soren Georg Abelnek, és Ane Marie Simonsonnak a fia. Hat lánytestvére volt. Abel 1821-ben ösztöndíjjal beiratkozott Christiania (ma Osló) egyetemére, amit 1822-ben el is végzett. 1825-től 1827-ig külföldön dolgozott, főként Párizsban, Berlinben és Göttingenben. Visszatérése után docens lett a Christianiai Egyetemen és Mérnökiskolában. 1829-ben tuberkulózisban halt meg.

1821-ben úgy vélte, megtalálta az ötödfokú egyenletek gyökképletét és cikket nyújtott be a dán Ferdinand Degenhez, a Royal Society of Copenhagen folyóiratában való közlésre. Miután Degen numerikus példákat kért, Abel felismerte eljárásának hibáját.
1824-ben már az ötödfokú egyenlet megoldhatatlanságát publikálta egy tömör, hatoldalas cikkben.
Az elliptikus függvényekkel is foglalkozott, ezen a területen Carl Gustav Jacob Jacobival dolgozott együtt.