A nagyon sikeres musicalek sorában is minden valószínűség szerint a My Fair Lady hódította meg a legtöbb nézőt. A G. B. Shaw Pygmalion című darabja alapján készített musical ősbemutatója 1955-ben volt a Broadwayn, s az elmúlt évtizedekben talán nem volt olyan nap, amikor a világ színházaiban valahol ne szerepelt volna műsoron. Akadtak elemzők, akik a varázslatos zenében keresték a titok nyitját, s olyanok is, aki az igazán fordulatos, szellemes történetre szavaztak. Valójában ennek a musicalnek egyetlen elemét se lehet különválasztani, elszakítani egymástól. A nagyszerű zene minden taktusa magávalragadó, s ezzel egyenrangú a történet, s annak szereplői feledhetetlenek: nagyszerű színészi alakításokra adnak lehetőséget.

Eliza Doolittle szegény, elhanyagolt, rossz modorú és rémes kiejtéssel beszélő virágáruslányként él Londonban, amikor egy színházi előadás után Henry Higgins, az angol felső tízezerbe tartozó nyelvészprofesszor, és Indiából hazalátogató ismerőse, az amatőr nyelvész Pickering ezredes belebotlik, és fogadást köt, hogy a lányból hat hónap alatt tökéletesen beszélő úri hölgyet farag, aki bármilyen társaságban megállja a helyét.

Eliza kis vonakodás után elfogadja az ajánlatot, mivel ez kivezető út lehet nyomorúságából, hiszen eddig éppen csúnya beszéde miatt utasították el a jobb állásokból. A fogadás időtartamára Higgins professzor házába költözik, ahol kezdetét veszi a beszédtanulás. A hat hónap elteltével Elizát bemutatják a lóversenyen, ám a jól induló kaland rosszul sül el: bár a lány kifogástalan kiejtéssel beszél, tanítói arról elfelejtkeztek, hogy arra is megtanítsák, mit kell és szabad egy jó társaságban mondani, így újabb fogadást köt a két nyelvész. Higgins vállalja, hogy újabb néhány hónap elteltével olyan tökéletes úrinőt farag Elizából, aki még a királynő fogadásán is megállja a helyét, és senki nem jön rá alacsony származására.

Eliza újabb tanulásnak veti alá magát, azonban ahogy halad előre a tanulnivalók elsajátításában, úgy lázad fel az ellen, hogy csak egy fogadás tárgyává tegyék a személyét. A királynő fogadásán részt vesz, és valóban senki nem jön rá a csalásra, de ezután elhagyja Higgins professzor házát, aki csak ekkor jön rá, hogy bár csak fogadásból foglalkozott a lánnyal, mégis beleszeretett.