A Cráter-tó - Észak-Amerika legmélyebb tava - egy gigantikus kitörésnek az eredménye, amely 7700 évvel ezelőtt egy vulkán "szívét "tépte ki. A Cascade-hegységben a Mazama-hegy robbanása - ma Oregon államban található - után egy üst alakú mélyedés keletkezett, amely 1200 m mély és vízzel töltődött fel. A régi vulkánkitörés óta egy újabb, kisebb vulkán emelkedett ki a tómederből és egy kisebb szigetet képezett a vízében.
A tó medrének ultrahangos vizsgálata valószínűsiti, hogy a tó fenekén hidrotermális hasadékok vannak, amelyeken keresztül felfelé melegvíz szivárog. A vízet a vulkanikus kőzetek melegítik, de egyben ezeknek köszönheti a tó gyönyörű kristálykék színét is.
A jókora mélyedést mintegy 250 év alatt töltötte fel az eső és a hólé, vízszintje azóta egy méteren belül ingadozik. Nem ömlik bele, és nem ered belőle folyó. A szivárgásból és párolgásból adódó vízveszteségét csakis hó és esővíz pótolja. A hideg és hosszú, szeptembertől júliusig tartó tél alatt 15 méternyi hó hullik, és ilyenkor a tó sűrű ködbe burkolódzik.

Az egykor a környéken lakó indiánok igen nagy tiszteletben tartották a Kráter-tavat. Olyannyira félelmetes és elvarázsolt helynek hitték, hogy csak a varázslók merészkedtek néha a közelébe, hogy csodás erőt merítsenek belőle.