A Szentgotthárdi ciszterci apátság 1183-ban III. Béla király adományozása révén Szentgotthárdon alapított rend. Az alapítók Franciaországból, a Trois Fontaines-ből érkezett Magyarországra, a mai Vas megyébe, és birtokolták a mai Vendvidéket és néhány őrségi települést. E területek egészen addig a gyepűrendszer részét képezték.
A ciszterciek a korban eléggé fejlett mezőgazdasági ismeretekkel rendelkeztek, így az apátság megalapítása a Szentgotthárd környéki vidék fejlődésének máig legfontosabb láncszeme, egyfajta alapja, ami jelentős volt a középkori Magyarország gazdaságára nézve is. 

A ciszterciek (rövidítve OCist, teljes latin neve Sacer Ordo Cisterciensis), magyarul gyakran, de helytelenül cisztercita rend) római katolikus szerzetesrend.

Szerzetesrend, Nursiai Szent Benedek rendjének egyik ága, melynek keletkezésére alkalmul szolgált, hogy Szent Benedek rendjét az eredeti fegyelemre és szellemre visszavezesse. Szent Róbert 1098 márciusában húsz rendtársával Citeaux-ban (lat. Cistercium, innen a név), Dijon vidékén telepedett le egy elhagyatott, zord helyen, hogy itt, a világtól elzárva, könnyebben követhessék mindenben Szent Benedek szabályzatát. Szent Róbertnek egy év múlva vissza kellett térnie Molesme-be, utána Szent Alberik vette át az új telep irányítását, aki határozott lépéseket tett az önálló rend kifejlesztésére. Alapítójának tekinthető Harding Szent István, aki Angliából származott.

Magyarországon az első ciszterci kolostor 1142-ben épült: Cikádor (a mai Bátaszék, Tolna megyében), és III. Béla, valamint utódjai, különösen Imre király buzgólkodtak a ciszterci rend hazai elterjesztésében; az előbbi alapította Pilis, Pásztó, Szentgotthárd, az utóbbi Zirc, mai napig fenálló egyesített apátságokat. A hanyatlás jelei a 14. század vége felé kezdtek mutatkozni, és belvillongások folytán az egységes szervezet, éppen nagy kiterjedésénél fogva, darabokra hullott, önálló kongregációk alakultak ki.

Jelenleg a rend Magyarországon iskolákat tart fenn, Budapesten, Egerben, Pécsett és Székesfehérváron.